Béla, III. (1148.-1196. ápr. 23.): magyar király (ur. 1172. III. -1196. IV. 23.). - II. Géza kir. és Eufrozina kijevi hgnő házasságából a 2. fiú. Apja halála után bátyja, III. István lépett a trónra, ~ pedig 1163 őszén a Mo-gal „szövetséget”, valójában hódítást tervező Komnenosz Mánuel bizánci cs. kívánságára a konstantinápolyi udvarba került (→bizánci birodalom). Kezdetben a fiúörökös nélküli cs. jövendő utódaként mint a cs. lányának jegyesét nevelték. Itt szerezte kimagasló műveltségét és a diplomáciában való jártasságát, melyek eredendő jó képességeit szerencsésen fejlesztették. A számítás és ravaszság sem volt lényétől idegen; erre kezdetben körülményei is kényszerítették. Mánuel eszközként akarta használni, és 1166 nyarán bizánci érdekből egy hadat kellett „vezetnie” Mo. elleni akcióra a D-i határokhoz, de ebből nem bontakozott ki küzdelem. 1169: Mánuelnek fia született, és így ~ kevésbé fontos személyiséggé vált. Fölbontották Máriával kötött jegyességét és Mánuel sógornőjét, Antiochiai Annát (Châtillon) adták hozzá nőül. 1171: Mánuel másfél éves kisfiát társcs-rá koronáztatta. Amikor III. István m. kir. mérgezésben hirtelen meghalt, Mo. főembereinek jelentős csop-ja ~t hívta meg utódának. Mánuel is támogatta, s ~ még ebben az évben elfoglalta a trónt. III. Sándor p. hozzájárulásával 1173. I. 13: Kozma kalocsai érs. megkoronázta. (Bánfi Lukács esztergomi érs. nem volt hajlandó megkoronázi, mert bizánci tartózkodása idején a K-i egyh. híve volt. Trónra lépése után biztosítékot kellett adnia a p-nak és a m. főpapoknak, hogy a szakadár K-i kerséget megtagadta, s a kat. Egyh. híve lett.) Ellenpártja is volt: elsősorban saját anyja, aki a kormányzásban addig tevékeny részt vett, s öccse, Géza, aki 1174: ellenkir-ként lépett föl. ~ tavasszal elfogatta, de Géza V. 12. után Au-ba menekült. 1189: ~ Bizáncba száműzte öccsét. Okos tapintattal viselkedett, de a makacs ellenállást nem tűrte (saját anyját elfogatta, egy ispánt megvakíttatott). Mánuel nem avatkozott a m. pol-ba. Egyszer, 1176: kért segítséget ~tól az ikoniumi szeldzsuk szultán elleni háborúhoz. (A m. segélycsapat Ampod bán és Leusták vajda vezetésével későn érkezett, és nem tudta megakadályozni a cs. vereségét.) - ~ kezdettől a lat. Egyh-at, a p-t támogatta a ném. cs., Barbarossa Frigyes ellenében is, nem hajolva a ném-ektől kreált ellenp-hoz. Diplomáciájával elérte, hogy a ném. cs-ral való viszonya sem éleződött ki. 1177. VIII. 1: követei útján részt vett III. Sándor p. és I. Frigyes cs. velencei békekötésén, Mo-ot eu. nagyhatalmi tekintélyre emelve. 1180 u. ~ a meggyengült Bizánc rovására terjeszkedő pol-ba kezdett. 1180/81 telén visszafoglalta Közép-Dalmáciát és a Szerémséget, 1182 nyarán elfoglalta Bizánc két fontos határvárát: Nándorfehérvárt és Barancsot, 1183: Nisig és Szófiáig nyomult előre. ~ további hódítását megállította az a körülmény, hogy leányát, Margitot nőül adta a trónra lépő Angelosz Izsák cs-hoz (ur. 1185-95); a Száva-Duna vonaltól D-re fekvő ter-et hozományként Margitnak adta, s így e ter-ek 1186: újra bizánci uralom alá kerültek. 1186: ~ kiengedte börténéből és Bizáncba száműzte ellene összeesküvő anyját, a gör. Eufrozinát, aki Jeruzsálembe ment, s ott halt meg. 1188: ~ megszerezte anyai orosz őseinek fejedségét, Halicsot, ahová ifjabb, András nevű fiát küldte kormányzónak, de e hódítása nem volt tartós. 1190 őszén a halicsiak lengy. segítséggel kiszorították csapatait. I. (Barbarossa) Frigyes ném-róm. cs. keresztes serege 1189: Mo-on át vonult Bizánc felé, és ~ rendelkezésére bocsátott egy kisebb m. sereget. A Balkán-fszg-en a ném. keresztesek és Bizánc között ellenségeskedés támadt, s ~ - nem akarván vejével ellentétbe kerülni - a m. fegyvereseket hazahívta és közvetített a ném-ek és bizánciak között. A bizánci cs-ság meggyöngülésével Bulgária és Szerbia visszanyerte önállóságát, amit Bizánc nem ismert el. Amikor ~ 1192-93 táján megkísérelte Szerbia meghódítását, Izsák cs. ezt Bizánc-ellenes lépésnek tekintette: a szerb fejed-et fegyveresen segítette, s ~t a p-nál is bevádolta. ~ ekkor, úgy tűnik, kivonta erőit Szerbiából. 1194: Izsák Arkadiopolisznál vereséget szenvedett I. Aszen bolgárjaitól, s ellenük ~ segítségét kérte. Izsák cs. bukása miatt a segélynyújtásra nem került sor. - ~ részt venni készült a keresztes háborúban is, de fiz. erejét gyengülni érezvén, e feladatot András fiának hagyta örökül. 1192. VI. 27: Váradon Gergely bíb. p. követ sztté avatta nagybátyját, I. Lászlót, s családja ettől kezdve „a szent királyok nemzetsége” elnevezést viselte. A 190 cm magas ~t Richardus Londinensis kortárs feljegyző szerint már arca is olyannak mutatta, hogy méltó a koronára.

- A műv-ek iránti érzéke főként a fr. hatások befogadásában nyilvánult meg. Az új szerzetek (ciszt., prem.) gyarapítása, esztergomi székhelyének építkezései és házassági kapcsolatai is fr. irányultsága mellett tanúskodnak. - Első feleségétől született összes gyermeke, akinek halála (1184) után, 1186 őszén Capet Margit fr. kir. hgnőt, II. Fülöp Ágost fr. kir. húgát (Henrik ang. trónörökös özvegyét) vette nőül. - 1181: elrendelte, hogy minden előtte tárgyalt ügyet foglaljanak írásba. ~ hozta létre az udvari kancelláriát. A kir. udvarban az írásbeliség irányítása és ellenőrzése a kápolnaispán feladata volt, s ez a mindenkori esztergomi érs. befolyása alatt állt. 1172-76-ból csak 2 kir. okl. szövege maradt ránk. Ekkor rossz volt a viszony ~ és Bánfi Lukács esztergomi érs. között, s az érs. visszavonult a közügyektől. Föltehetően követte őt a kpna egy része, s kevés volt az okl-írásra alkalmas pap. ~ szétválasztotta a kancelláriát és a kir. kpnát, így csökkentette az esztergomi érs. befolyását. Az ügyek sokrétűbbé válása sürgőssé tette egy okl-kiadó szerv létrehozását. A kir. kancellária megszervezése 1181: a Bár-Kalán nb. Kalán kancellár idején kezdődött és Katapán kancellár alatt 1190: v. 1192 u. fejeződött be. - ~ jövedelmi kimutatása 15-16. sz. másolatban maradt ránk. Vsz. kapcsolatban volt ~ 2. házasságával. ~ 1185: kérte meg Capet Margit kezét, s a föltételezések szerint az ang. és fr. kir. család tájékoztatására készíttette a vagyoni kimutatást, mely fölsorolja orsz-ait (Mo-ot, Horváto-ot, Dalmáciát és Rámát), az egyhm-ket, minden érs-nél és pp-nél megjegyezve, mennyi jövedelmet húznak tized címén a kir. udvartól. Ez után következik a kir. jövedelmek fölsorolása. A főpapok összesen 24.100 márka ezüstöt kaptak a kir-tól tized címén; ennek egynegyede az esztergomi érs-et illette, a többi eléggé egyenlőtlenül oszlott meg a főpapok között (vsz. a ter. és az ott élő népesség befolyásolta). Az egri pp. 3000 márka ezüstöt kapott, a kalocsai érs. 2500-at, a spalatói csak 400-at. ~ készpénzjövedelme az összeírás szerint 166.000 márka ezüst, terményjövedelme feltehetően 75.000 márka ezüstöt ért. Hóman Bálint szerint így ~ jövedelme az ang. és a fr. kir-éval állt egy szinten, és csak a bizánci és a ném-róm. cs-énál volt kevesebb. ~ jövedelmi kimutatásának hitelességét a régebbi m. tört-írás nem vonta kétségbe. A marxista Lederer Emma és Elekes Lajos nem fogadta el hitelességét. Györffy György elfogadta. Kristó Gyula kételkedik az összeírás adatainak hitelességében, sőt abban is, hogy 1186: készült volna. Szerinte csak a kir. jövedelmek megoszlása fogadható el a ~ utolsó éveiben készült összeírásból. - ~t Székesfehérvárt temették el. 1848: a székesfehérvári baz. első ásatásai során megtalálták ~ és Anna kirné tetemét, 1862: a →Budavári Nagyboldogasszony templomban helyezték el. - ~ utóda 1196. IV. 23: fia, Imre. 1921: a →[Harmadik] III. Béla Gimnázium nevet vette föl a bajai isk.  B.A.-D.D.

Századok 1879:170. (Marczag Henrik: Anonymus Belae regis notarius), 249. (Fejérpataki László: Még egyszer Anonymus); 1889:634. (Wertner Mór III. B. kir. egy ismeretlen leányáról); 1897:567. (III. B. kir. és neje hamvainak eltakarítása), 764. (III. B. m. kir-nak és nejének tetemeit szept. 29-én szállították a budavári koronázási tp. sekrestyéjébe); 1900:76. (Kropf Lajos: Margit kirné, III. B. neje); 1903:593. (Wertner Mór: Margit csné fiai); 1910:49. (Karl Lajos: Margit kirné, III. B. kir. neje); 1911:157. (Karácsonyi János: Tiltakozás), 228. (Marczali Henrik: Válasz dr. Karácsonyi János úrnak), 229. (Karácsonyi János: Észrevétel Marczali Henrik úr válaszára); 1933:518. (Moravcsik Gyula: III. B. és a bizánci birod. Manuel halála után); 1967:807. (Glatz Ferenc: III. B. és felesége sírjának felnyitásáról) - Fejérpataky László: A kir. kancellária az Árpádok korában. Bp., 1885. - Török Aurél: Jelentés III. B. és neje testereklyéiről. Bp., 1893. (Ért. a termtud. köréből 23/4) - Uő: Esdő szó az ogy. képviselőkhöz III. B. kir. és neje testereklyéi végleges nyugalomba tételének ügyében. Uo., 1897. - III. B. kir. és hitvese, Antiohiai Anna emlékezete Uo., 1898. - Mészáros Armand: Ciprus-ág, melyet III. B. m. kir. ravatalára örök hálája jeléül tesz a m. cist. r. 1898. (Vers) Uo., 1898. - Czobor Béla: III. B. és hitvese halotti ékszerei. Uo., 1900. - Fejérpataky László: III. B. kir. okl-ei. Uo., 1900. - Uő: Die Urkunden König Bélá's III. v. Ungarn 1172-1196. Innsbruck, 1900. - Thallóczy Lajos: III. B. és a m. birod. Uo., 1906. (M. Kvt. 470.) - Hóman-Szekfű 1939. I:402. - MÉL I:164 - Mezey László: Hiteleshely a közhitelűség fejlődésében és III. B. szerepe. Bp., 1974. (Klny.) - Levtári Közlem. 1975. (Kubinyi András: Kir. kancellária és udvari kpna Mo-on a 12. sz. közepén) - Dümmerth 1977:349. - III. B. emlékezete Forrásgyűjt. Vál., ford., bev. és jegyz. Kristó Gyula, Makk Ferenc. Uo., 1981. - Makk Ferenc: III. B. és Bizánc. Uo., 1982. (Klny. Századok) - Györffy 1983:332. - Mo. tört. I:1245. - Kristó-Makk 1988:213.